Emlékszem, én gyerekként mennyire odavoltam a csodálatos cukros dióval bevont puha tésztájú galuskáért, melyet előszeretettel tunkoltam a vaníliasodóba.. olyannyira, hogy nálunk ez szinte hagyománnyá nőtte ki magát, a bundás csirkét leváltottuk aranygaluskára vasárnaponként. És, nem bántuk meg, mondhatom.
Most, hogy már én magam is el tudom készíteni, rájöttem, hogy nem is olyan nehéz művelet, minél szebben néz ki a galuska, annál egyszerűbb a receptje. A kelesztés miatt kissé időigényes, de aki nem tud sokáig aludni, reggel be is gyúrhatja a tésztát, hogy délben már egy jó kiadós gulyásleves után legyen miből csemegézni. 🙂
A legjobb galuska, amit készítettem:
A hozzávalókat a felfuttatott élesztővel jó alaposan összegyúrjuk és 1 órán át pihentetjük, kelesztjük.
Ha duplájára nőtt a tészta, 1 cm vastagságúra nyújtsuk ki és pogácsaszaggatóval szaggassunk galuskákat. Kenjük meg olvasztott vajjal és jó vastagon szórjuk meg a diós-cukros keverékkel. 200 fokon süssük készre (amikor már finom vaníliaillat terjeng a konyhában, az azt jelenti, hogy hamarosan jót fogunk már lakmározni…). Amíg kihűl készítsünk vaníliasodót, kevésbé sűrűre főzött puding elkészítésével.
